FÓKUSZBAN

Viharfelhők
a XX. század sötét hajnala

Vajon mit tartogat számunkra az elkövetkező század? Egy új korszak küszöbéhez érve, szükségképpen fel kell ismernünk, hogy a világtörténet merőben egyedi jelensége áll előttünk. Egy új emberfajta lép színre immár tényleges jelentőséggel- a "városlakó ember" jövőbeli típusa, "ajtókon zörgető új nemzedéke". A hagyományos Anglia képét mindeddig a csöndes és tartózkodó, a vidéki kisvárosok, falvak sokaságában szétszórtan élő emberek határozták meg. A jövendő Angliája ezzel szemben oly szoros, gigászi méretű népességtömörüléseket alkothat, amilyeneket még sohasem látott a világ. 

Az elmúlt negyedszázad során egyfajta belső erő gyúrta át a város emberi "nyersanyagát".

Tanulmányozza városaink döbbenetes fejlődését 1850 és 1880 között!

Maga a szerkezet alakult át- akár egy észrevétlen beavatkozás nyomán. A bevándorlók utódnemzedéke már bérházak udvarán nőtt fel, nyomorúságos viszonyok közepette, fülledt és zaklatott légkörben, kenyerét javarészt vég nélküli ülőmunkával, egészségtelen robottal keresve. Az előttünk álló évek legfőbb gondját tehát épp ezen újfajta városlakó tömegek jelentik, az ő felemelkedésükön, tetteiken múlik egész angolszász fajunk előbbrejutása- és még fél évszázadon keresztül a brit birodalom politikája. 

A városlakó ember mind testileg, mind lelkileg eltér az angol ember azon típusától, amely az elmúlt két évszázadot jellemezte. A testi változások a zsúfolt munkásnegyedek fülledt televényein való felnövekedésnek tulajdoníthatók. Az életformaváltás nyomán mindinkább kitermelődött a mai városlakó testi mivoltában is jellegzetes típusa: csenevész, beesett mellkasú, fáradékony, ám beszédes, izgága és állhatatlan teremtés. 

A városlakók ezen újabb nemzedékére az immáron három évtizede bevezetett elemi iskolai tankötelezettség is megtette hatását.

Az eredmény egy manapság széles körben észlelhető tudati változás, pontosan annak következtében, hogy napjainkra csaknem mindenki részesévé vált az olvasás bizonyos kezdetleges, a szövegértés gyatra és homályos képességeinek. Innen a nagy példányszámú, szenzációhajhász sajtó újmódi divatláza, kész járványként pusztító hatása- mind vadabb izgalmakat ("halálos fejszecsapást, véres mócsingot") követelő olvasóival, és az újságok lármás, rémségeikkel egymást túlharsogó, szünet nélküli vetélkedésével e kétes közönség kegyeinek elnyeréséért. 

Ám ennél is baljósabb árnyékot vet jövőnkre egy másik változás: a vallásosság általános hanyatlása, a lelki élet bármely formájának kiveszése e sorsukra hagyott néptömegek körében. Még ugyan magukénak éreznek bizonyos erkölcsi alapnormákat, mint a barátság becsületét, de érzékelésük beszűkült és horizontjuk nem terjed túl az anyagi dolgokon. Napjaink tömegei Istent csak távoli, halvány visszfényként érzékelik. Az anyagi kielégülés növekvő vágya, a nehéz esztendők alatti szűkölködés és a megpróbáltatások elviselésének mind hevesebb elutasítása, az uralomvágy pusztán evilági javakra tekintő, korlátolt haszonlesése az emberi személyiség jövőbeni átalakulásának megannyi baljós előjeleként tűnnek elénk. 

Tanulmányozza városaink még gyorsabb fejlődését 1880 és 1910 között!

A London lakosságát alkotó társadalmi osztályok egyfajta makacs elkülönülési folyamat eredményeként egyre inkább elszakadnak egy-mástól. 

A város közepén ott a City, mely változatlanul a kereskedelem és a pénzvilág szívének számít. Innen nyugat felé teraszok, parkok és ligetek által rejtett villák vannak. Más irányból közelítve meg a Cityt, más kép tárul elénk: füstös és szennyes utcák mérföldeken át, ahol az egyhangúságot csak kihívóan rút középületek: templomok és iskolák törik meg. Itt él a teremtés új faja: korunk közemberének vég nélküli, arctalan sokasága. Elődei a földet otthagyván beköltöztek a városba, és ő, immár születésétől tömbházak neveltjeként, legfeljebb véletlenül emelte tekintetét az ólomszürke nagyvárosi égre. Csak az jutott neki osztályrészül, hogy mechanikus bábként egész életükön át fel-alá masírozzanak. A beszűkült, sivár elme tehát ösztönösen ajzószereket keres magának. A fogadások és szerencsejátékok, a hangos részegeskedés és az ajzószerekkel való visszaélés ragályosan terjed. 

Az új városlakó emberfaj túlnyomó részének életét a munkahelyre való mindennapos ingázás határozza meg, amit évente csupán pár napnyi szabadság tesz változatosabbá. A város folytonos növekedése mind élesebben elkülöníti munka- és lakóhelyét, egyre nagyobb részt követel az életéből, annyira, hogy végül evésen, alváson túli szabadideje jobbára azzal telik, hogy a munkásvonaton vagy a vánszorgó villamoson szemközt ülők kifejezéstelen ábrázatát bámulja. Az átlagnegyedek átlaglakója sem bűnöző, sem templomjáró. Sajátos viselkedését egyfajta sorsszerű belenyugvásként lehet jellemezni. A természet csak néhány csenevész útszéli fát, háztetők fölött tovasikló felhőt jelent számára. Az irodalom az ő szemében az egypennis vasárnapi újság a heti rendőrségi összefoglalók zagyvaságával. A művészet iránti igény mint a szépség megragadásának kísérlete mindenestül kiveszett, a tömegízlésről árulkodnak a stílustalan lakóházak. 

A vallást a tömegember a vasárnap délelőttök verejtékszagú prédikációival, a karácsony- és szilveszterek jótékonysági ügyeletével és a temetésekkel azonosítja. 

Kétségtelen, hogy a populáris sajtó kedvenc érve, miszerint dolgozó osztályainak az elmúlt száz évben hatalmas fejlődésen mentek keresztül, nehezen cáfolható, ezt bizonyítják a takarékbetétkönyvek, a növekvő bérek és az emelkedő életszínvonal. Csakhogy az éremnek másik oldala is van. Mi az, amire a tömegeknek szüksége van most? Az élet mélyebb dimenziója - közösségi kötelék, valamely lelkesedésre, önzetlen követésre méltó cél, amely az értelmetlenül elfutó éveket megnemesítheti, valamely lelki megerősítés vagy eszmény. E változás különben korántsem csak a brit szigetekre korlátozódik, a modern civilizációs fejlődés egészére jellemző. Csakhogy nálunk további súlyosbító körülmény, hogy ennek híjával úgyszólván alig is találni bármi lelkesítő eszményt, mely az egyénnek valamely pozitív ösztönzést, hátteret jelenthet, bármit, ami az üresen tátongó lelkeket - legalább időlegesen - képes volna betölteni. 

A franciák elvont eszmények iránti vonzalma, a "Liberté, Egalité, Fraternité" jelszavainak lelkesítő ereje, a "Haza" és legfőbb megtestesítőjének, a "Hadseregnek" rajongó kultusza, mely a francia nagyvárosok munkásai számára mára oly sikerrel pótolni látszik a katolikus vallás hagyományos, közösségi rítusait, noha e serény osztály eközben tetteivel is minduntalan ámulatba ejti a civilizált világot és a "Szajna-part bolondos úri népét" - lám, a francia köznép mára kimunkált magának egy közös eszményt, mely a férfiakat szoros kötelékként összetartja, s egyúttal az egyént az arctalan tömegből kiemelvén feladattal és küldetéstudattal ruházza fel. Avagy ott van a szocialisták hódító hitvallása, mely Németország immár összes nagyvárosában a protestantizmus helyébe lépett! Bármennyire nyers, groteszk és siváran materiális elemek keveredjenek is benne, mégiscsak olyan példa ez, mely az egyéni önzést legalább az osztályönzés szintjére emelte, mi több, híveinek még arra is esélyt ad, hogy a nemzethatárok szűk horizontján tovább tekintsenek. Anglia városlakó tömegein korunk e lelkesült mozgalmainak semminemű hatása nem észlelhető.

 1901

Ön mennyire aggódik városaink jövőjéért? 

Bűvös négyzetek!