A művészet nem gyarapodik majd és nem virágzik, sőt, még csak élni sem fog sokáig, ha nincs benne része az egész népnek, és én a magam részéről nem kívánom, hogy idáig jussunk. Ezért állok itt Önök előtt, hogy közöljem, napjainkban a világ választhat, megtartani vagy feladni akarja-e a művészetet.

Hadd próbáljam meg még egyszer megfogalmazni, mit jelent ez a választás: ha a művészet mellett tesznek hitet, a művészet mindennapi életünk, minden ember mindennapi éltének részévé kell, hogy váljon. Nem szabad tekintettel lennie a személyre, hanem előkelő és közember, tudós és tanulatlan számára egyaránt nyitva kell állnia. Látják, ha hammersmithi otthonomban, a folyó közelében, munkám mellett ülök, gyakran hallom az ablakon át az arra járók durva beszédét, amivel az utóbbi időben annyit foglalkoztak a lapok. Ha hallom ezt az ordítozást és rikácsolást, amivel Shakespeare nyelvét gyalázzák, ha látom az illetők arcának durvaságát, harag kél bennem, míg csak arra nem gondolok: csupán előnyös származásomnak és jó modornak köszönhetem, hogy magam az ablaknak ezen az oldalán vagyok, szép könyvek, műalkotások között, nem oda-kinn a piszkos, szegényes lakásokban és pálinkabűzös csapszékekben. Saját érzéseim arra tanítanak, van valami, amire ezeknek az embereknek szükségük van, ami nem hagyja őket ily eldurvultságba süllyedni: foglalatosság, mely önbecsülésüket növelhetné és társaik érdeklődését is kiváltaná: és lakás, ahová szívesen lépnek be, olyan környezet, amely megnyugtatólag hat rájuk, munka, ahogy illik, pihenés, ahogy kell. Ehhez azonban csak egyetlenegy dolog segíthetné őket: a forma művészete.

William Morris

Tegyük otthonossá a minket körülvevő világot !  

Engedjék meg, hogy ezt a kijelentést részletesen megmagyarázzam. Figyeljük meg, mint függött a művészet először is a hétköznapi élet és az ipar szükségleteitől. Először pohárra és tányérra van szükség, kivált pohárra, mert ételünket bármilyen asztalra helyezhetjük, de pohárra szükségünk van, hogy ihassunk belőle. És hogy megfelelően megfoghassuk, füllel kell ellátnunk, hogy pedig megtölthessük, ha kiürült, valamiféle nagy korsóra van szükségünk, és hogy felemelhessük a korsót, a legcélszerűbb két füllel ellátni. Ha e szükséges tárgyak formáit a bőséges vagy választékos ivás különböző követelményei szerint módosítjuk, hogy könnyen lehessen önteni belőlük, vagy hogy évekig megőrizzük az ital zamatát, hogy pincékben helyezzük el őket, hogy szertartásos áldozásra, a halottak hamvainak befogadására használjuk fel-ily módon a szépséges formák egész sora keletkezik a vörös agyagból készült kezdetleges amforáktól kezdve a Cellini-féle drágaköves vázákig. Viszont, hogy poharunkat tiszta vízzel tölthessük meg, a kútra vagy a forráshoz kell mennünk, és egészségesnek tartjuk, hogy a város forró főterén, ahol kieresztjük, szökőkutat létesítsünk. E különböző szükségletekhez fűződik a szobrászat egyik ága: a kutak káváinak díszítésében. 

Néhány héttel ezelőtt egy pap, aki nem éppen érzelgős, hanem gyakorlati érzékű ember, azt mondta nekem, hogy vidékről mindig csukott szemmel érkezik Londonba, mert a vasút által átszelt külvárosok háztömbjeinek szörnyű látványa képtelenné tenné napi munkájára. Nos, nem lehet, hogy igazi erkölcs, boldogság és művészet virágozzék olyan országban, ahol a városok így épültek, mondhatni, mint borzalmas fekélyek, amelyek himlő gyanánt borítják el az ország testét, elemésztve azt. Kedves városok kellenek nekünk, amelyek formákká kristályosodtak, amelyek kerttel, virágzó gyümölcsösök füzérével és enyhén folyó vizekkel vannak övezve. 

John Ruskin

Egy modern díva otthona

Szombat dél Sarahnál- a díva éppen csak hogy felkelt. Míg felöltözik, nézzük meg atelier-jét. A kapun belépve jobbra egy keskeny előszobába jutunk, anonnan egy sötét szalonba. Ezt az ateliertől egy japán gyöngyfüggöny választja el. Az atelier- Sarah szentélye. Szemben a bejárattal egy óriási kandalló, felette Sarah-t ábrázoló kép. A kandalló felett egy csomó bronz szörny és Sarah kis szobra, mely Hamlet francia fordítóját ábrázolja. A kandalló egyik oldalán az óriási vaskalitka, melyben oroszlánjai és gepárdjai voltak, másik oldalán egy nagy jegesmedve bőrökkel leborított kerevet, melyre keleti selyemből sátor borul. Itt tanyázik egész nap Sarah félig fekve. A falat vörös posztó fedi, alig látszik a ráaggatott tárgyaktól. Tőrök, képek, szőnyegek, a zongorán túl egy hangyász képe, koponyák, japán álarcok, régi pergamenek, ritka legyezők. A sátor túlsó oldalán Brazília zászlója. Alatta egy nyitott pergamenre festett mágus könyv. Bizarre.