Az olajkirály
Megkérdeztük...
Rockefellert a Standard Oil Co. monopolhelyzetéről
ILN: Miben látja a Standard Oil sikerének titkát?

R.: Abban a következetes politikában, hogy termékeinek minőségével és olcsóságával biztosítja üzleti tevékenységének széleskörű fejlődését. Nem kíméli a költséget, hogy megtalálja, biztosítsa és hasznosítsa a legolcsóbb termelési eljárásokat. Megszerezte a legjobb munkafelügyelőket és a legjobb béreket fizeti. Sohasem tétovázott, hogy a régi gépeket vagy telepeket az újakért vagy jobbakért feláldozza. Olyan helyekre telpítette az üzemeket, ahonnan a legkisebb befektetéssel tudták ellátni a piacokat. Nemcsak fő termékeinknek, hanem minden mellékterméknek is keresünk piacokat, nem kímélve a reklámköltséget.
ILN.: Hogyan reagált a Szenátus tröszt-ellenes törvényére, ami megtilltja a mammut- méretű cégek létrehozását?
R.: Két ember társas viszonya elegendő lehet egy kisebb vállalkozáshoz, ha azonban növekszik, vagy fejleszthető a dolog több vállalkozót, több tőkét kell bevonni. Az üzlet aztán olyan óriásivá fejlődhet, hogy részvénytársaság alapítására lesz szükség. A szövetségi kormány lépése ellen hiába próbáltam tiltakozni, a Legfelsőbb Bíróság ellenem ítélt.
ILN.: Hogyan kezdődött ez a hatalmas méretű fejlődés a Standard-nál ?
R.: Apám házaló volt: petróleumot árult, mint gyógyszert. Gyakran kellett neki eladnom dolgokat- játékból- így tanított az üzletelés fortélyaira. 1000 dollár tőkével nyitottam meg első vállalkozásomat- apámtól kaptam rá a kölcsönt, 10 % kamatra. Első társulásunk egyszerű társas viszony volt, csak később alapítottunk részvénytársaságot Ohio-ban. Ez helyi olajfinomításhoz elég volt. Hamar felfedeztük, hogy sokkal gazdaságosabban lehet exportra termelni a tengerparton, ezért finomítókat létesítettünk Brooklynban, Philadelphiában és létrehoztuk a szükséges korporációkat New Yorkban és New Jersey-ben. Amint az üzlet növekedett, hamar beláttuk, hogy az olaj eredeti, hordóban történő szállítása tovább nem tartható.
A csomagolás gyakran többe került, mint maga az áru. Így új szállítási eljárások felé fordult a figyelmünk, áttértünk a csővezetékre, tőkét biztosítva a rendszernek. Az olajvezetékek létesítéséhez koncessziót kellett szereznünk azoktól az államoktól, amelyek területén áthaladtak és korporációink ezekben az államokban arra kényszerültek, hogy a különböző államok szabadalomlevelei alapján működjenek. A csővezeték kiépítése 50 milliónyi tőkét kívánt meg. Ezt- ipari üzemek bevonása nélkül- nem lehetett volna felépíteni.
A vezeték további beruházásokat is igényelt:vasúti tartálykocsikat, végezetül tankhajókat. Tőkét kellett ezekbe is fektetni és korporációkat létrehozni, amelyek birtokolták és üzemeltették azokat. Minden megtett lépést az üzlet követelt meg, ha azt megfelelően akartuk fejleszteni, és csak ezekkel az egymást övető lépésekkel és ilyen ipari képződményekkel képes ma Amerika hasznosítani a földjéből bőven áradó ajándékot és ellátni a világot az eddig ismert legjobb és legolcsóbb világító olajjal. Az olajért az USA külföldről évi 50 millió dollárt kap, aminek nagy része munkabér.