Radikálisok kormányon Franciaországban

Rouvier miniszterelnök hatalomra került kormánya különválasztja az államot és az egyházat. 

Az 1905. évi törvények értelmében "a Köztársaság biztosítja a lelkiismereti szabadságot. Biztosítja a vallás szabad gyakorlását a következő, a közrend érdekében hozott korlátozásokkal: A Köztársaság nem ismeri el a felekezeteket, nem fizet bért és szubvenciót egyetlen vallásnak sem. Következésképpen a jelen törvény kihirdetését követő január 1-jétől fogva az állam, a megyék, a városok és a községek költségvetéséből a vallás gyakorlására vonatkozó minden kiadást törölni kell. 

Megmaradhatnak azonban az említett költségvetésekben azok a kiadások, melyek az alamizsnaszolgálatot fedezik, valamint azok, amelyek a vallás szabad gyakorlatát biztosítják a közintézményekben, például a gimnáziumokban, iskolákban, menhelyekben és börtönökben. A püspöki menzák, az egyházi műhelyek, az egyháztanácsok és minden egyéb más nyilvános hitközségek meg a rájuk kirótt megterhelések és kötelezettségek, minden ingó és ingatlan javaikkal együtt adassanak át ama közösségeknek, melyek majd létrejönnek." Számtalan helyen zavargásokat jelentettek Franciaországból a törvény miatt. Az ellenszegülő szerzetesrendeket karhatalommal oszlatta fel a a kormány.

Rendezik az oktatásügyet

Jules Ferry oktatásügyi miniszter irányítása alatt dolgozták ki a kötelező és ingyenes népoktatást szabályozó törvényeket a napokban. 

"Az alsó fokú oktatás magában foglalja: az erkölcsi és polgári oktatást, az írás-olvasást, a francia nyelvet és a francia irodalom elemeit, a földrajzot és történelmet, különösen Franciaországét, néhány jogi és politikai gazdaságtani fogalmat, a természettudományok, a fizika és matematika elemeit, alkalmazásukat a mezőgazdaságban, kézimunkákban, a rajz és zene elemeit, a tornát. A fiúk számára a katonai gyakorlatokat, a leányoknak a varrást. Az alsó fokú oktatás kötelező mindkét nem számára 6-13. életévig, végezhető nyilvános v. szabad iskolában, akár a családban az apa felügyelete alatt.  

Be kell vezetni a tanulmányi értesítőt, melyet nyilvános vizsga után lehet odaítélni. A vizsgára a gyermekek tizenegyéves koruktól fogva jelentkezhetnek. Minden iskolában az oktatást csak laikus személyre lehet bízni. Senki sem nevezhető ki oktatási tisztségbe megfelelő bizonyítvány nélkül. Sem egyházi tanítót, sem tanítónőt nem lehet kinevezni olyan megyékben, melyben tanító-vagy tanítónőképző működik. A fiúiskolákban ötéven belül kell az egyházi személyzetet világival kicserélni.

Amikor egy gyermek az iskolából egy hónapon belül négy ízben legalább egy félnapig hiányzott és a községi iskolabizottság mentségét nem fogadta el, apját, gyámját vagy a felelős személyt legalább három nappal előbb meg kell idézni a községházára az említett bizottság elé. Ez emlékezteti majd a törvény szövegére és figyelmezteti kötelességére. Igazolatlan hiányzás esetén a bizottság elrendeli, hogy írják ki a községháza kapujára a felelős személy nevét, előnevét, foglalkozását a megállapított tény megjelölésével."

1886

Ön már eléggé felkészült a változásokra? Tesztelje magát!

A gazdagok- kiket manapság felső tízezernek nevezünk- egyéni kedvük szerint rendezik el házaikat. A középosztály házai ellenben ugyanolyan terv szerint épülnek. A konyha, a hozzátartozó helyiségekkel s a család ebédlőjével félig földa-latti, a magas földszinten van a ház ajtaja, ezen nagy kopogtató van, és evvel dörömböl a vendég. A mészáros, pék, újságkihordó és a szolgaszemélyzet egyet üt az ajtóra, a posta két ütéssel jezi megjelenését, a vendégek hosszasan dörömbölnek. A szolga átveszi a vendég kártyáját és bevezeti a pitvar mellett lévő parlorba, mely a házi úr dolgozószobája. 

A parlor mögött van az ebédlő, első emeleten a társalgási terem s hálószobák, a második és harmadik emelet a gyermekek és a háznép számára van elrendezve. A szobában jellemző a kandalló, mert az angol a kályhát egészségtelennek tartja, mert a szobalevegőt kiszárítja, jobban szereti a nyílt tüzet, mely körül ebéd után a család és a vendégek helyet foglalnak. Az ablakok mind nagyok, de nem úgy nyílnak, mint a kontinensen, hanem nyaktiló módjára tolatnak fel és ezért nem zárnak oly szorosan, mint Európában, mert az angol szereti a ventillatiót.

Londonban nem ismerik a parkettet, a lágy fából készült padló szőnyegekkel van bevonva. A bútorokban uralkodó a tömör alak, mely azonban a legnagyobb kényelemmel van összekötve, így a bútorok sokasága elhalmozza a tért. Táncmulatságkor a szőnyegeket vászonnal vonják be. Ebédre mindig átöltözve kell megjelenni, még akkor is ölt az ember frakkot, ha otthon van, ebéd után a nők eltávoznak egy negyed órára, csak a férfiak maradnak az asztalnál és egymásnak nyújtják a borospalackot. 

A reggeli 9 óra tájban van- sokkal bővebb, mint a kontinensen; tojás, vaj és piritós kenyér mihez még könnyű sült hús vagy hal járul. Délben van a luncheon ideje, könnyű ebéd: hideg hús, ürüszelet, vagy beefsteak és hozzá egy pohár sör. A lépcső szűk, egyszerű, a legtöbb házban fából készült. A háztartás is más, mint a kontinensen. A mészárosok, a fűszeres és a kerskedőházak kétszer egy hétben kiküldik emberüket és kocsijukat a város távoli részeibe és átveszik a magánrendeléseket és elhozzák az árut a házhoz. 

A központosítás áramlata mutatkozik mindenütt, a nevezetes orvosok a Brook Streetben laknak, minden ügyvédnek valamilyen ügyvédi testülethez tartozni kell, a könyvárusok a Pater Noster Row-ban tartják boltjaikat.

Bűvös kockák!

Egyre több a kivándorló 

Évről - évre egyre több ember hagyja el Európát, hogy az Egyesült Államokban keresse boldogulását. Olaszországból kb. negyedmillió ember vándorol ki évente. Ezek az emberek főleg Calabria szegény parasztjai. A Nápolyban horgonyzó Britannia gőzős 1075 kivándorlója között egy sincs, aki városlakó lenne. Vannak, akik már jártak Amerikában, szakmát tanultak és most visszatértek a családjukért. Az új országok jobban igénylik a puszta izomerőt, mint a régiek. Az olaszok azért jöttek, mert keresték őket. 

Az elmúlt szezonban (1890 márciusától) Az USÁ- ban vándorlók Niagaraként árasztották el az országot, miután a dél-amerikai láz kihűlt. Sok olaszt futtattak zátonyra a dél-amerikai kormányt sújtó politikai és pénzügyi ciklonok. A kivándorlók az Egyesült Államokban kapható magas béreket ecsetelik, gyakran rábeszélnek más parasztokat hogy adja el tehenét és költözzön Amerikába. Sokkal több volt a jelentkező, mint amennyit a hajók fedélzetükre tudtak venni, úgy zsúfolódtak, mint a heringek. 

Azok az emberek, akiknek soha nem volt egyetlen dollárjuk sem, 75-100 dollárrra úgy tekintenek, mint egy vagyonra. A kivándorlók 85%-a Dél-Itáliából kerül ki. A túlnépesedés is közrejátszik ebben. A kivándorlás ellenére Olaszország népessége évenként 1 millióval gyarapszik. Rómából se fiatal, se öreg nem jön Amerikába. Valami miatt a földet hagyják ott az emberek.

Csökkenő születésszám, növekvő alkoholfogyasztás

Tudatos elhatározás vagy erkölcsi kérdés?

A francia szülők tudatos elhatározás alapján korlátozzák a család nagyságát. A kérdés az, hogy miért akar Franciaország terméketlenné válni, milyen társadalmi tényezők vezetnek ehhez a magatartáshoz? Európa minden városában, és különösen azokban, ahol kevés a munkás, a halálozások száma mindig meghaladja a születésekét. A polgárság felsőbb rétegeihez tartozó családokban van a legkevesebb gyerek. Orvosoknak, tanároknak, szenátoroknak, legtöbbjüknek egy vagy kettő, talán három. Sok író azt feltételezte, hogy ez a terméketlenség, ami az intellektuális és komoly szellemi munkát végzők körében tapasztalható, társadalmi helyzetüknek következménye. De a felsőbb osztályok az országos születési arányt egyáltalán nem befolyásolják. A kispolgárság esetében- ugyanolyan mértékű a terméketlenség- takarékos életmódjuk az ok a család terjedelmének korlátozására. Ami a városi munkásságot illeti, még mindig sok a nagycsalád. Ami mindenekelőtt számít, az a születések aránya a parasztságnál.  

A parasztok alkotják a 37 milliós népesség 3/4-ét, 25 millió főt. A parasztság nagy része otthagyja a vidéket. Miért van ez? Mert 5,6,7, vagy 8 gyerek felnevelése nagy terhet jelent, mert a paraszt arra törekszik, hogy minden többletmunkától megkímélje magát: hogy maga és gyermekei számára biztosítsa a személyes kényelemnek olyan fokát, ahol nem kell aggódnia utódairól. Mert a földdarab, ami nem volt elég négy, egyáltalán nem lenne elég 8 ember fenntartására. Az igazság az, és ki kell mondani, hogy Franciaországban a városokban és vidéken egyaránt nagy a jólét, és túl hiányosak az erkölcsök. A jólét, a luxus, a gazdagság, ami elárasztja az egész országot, felbomlasztotta a hagyományokat. Az embereket az érdekli, hogy a lehető legkevesebb munka árán a lehető legnagyobb kényelemben éljenek Ezért félnek a nagy családtól, ami több munkát és kevesebb luxust enged meg. Hogy sok gyereket kelljen felnevelni-ez olyan csapás, ami ellen tudják, hogy védekezzenek. 

      Korábban csak a városi polgár tudta ezt az elképzelést megvalósítani, de most behatolt vidékre is, a növekvő jólét nyomában, a parsztok is elfogadták a polgár filozófiáját. A másik probléma, amivel szembe kell néznünk, az alkoholfogyasztás. 30 esztendő alatt Franciaország a Föld legrészegebb népévé vált. 477 ezer alkoholt árusító üzlet van. 1880 óta megduplázódott a kocsmák száma. És mik ennek a tömeges mérgezésnak a következményei? Az alkalmatlan sorkötelesek száma 6%-ról 20%-ra emelkedett. Megkétszereződött az öngyilkosságok száma és az elmebetegek száma is emelkedik. Törvényjavaslatok készültek a kis szeszfőzdék és az abszint betiltására, az ivók számának csökkentésére. Hogy lehet, hogy mégsem volt erdmény? A választásoktól való félelem a magyarázat. A képviselők nem mernek szembenézni a vidéki szeszfőzdék tulajdonosaival, akik százmilliós csalásokkal károsítják az államkasszát évente. És félnek a nagy sörfőzdék tulajdonosaitól, akinek boltjai falut, várost benépesítenek. Nélkülözzük a demokráciába vetett bizalmat!