Bádog Böske

1907 telének egy kora reggelén Henry Ford bekukkantott a Piquette Avenue-i üzem tervezőirodájába. "Jöjj velem Charlie- mondta -mutatni akarok valamit". Vele mentem. Felmentünk a harmadikra. Ford így szólt: "Itt kell nekem egy szoba, akkora ajtóval hogy átférjen rajta egy autó. Ha kész, felhozzuk ide Joe Galambot. Valami újat kezdünk most." A szoba a T-modell szülőszobája lett egy év múlva. 

"Amikor a Model N hátsó tengelyéről készítettem egy rajzot, Mr. Ford, aki minden nap meglátogatott minket, azt kérdezte Wills-től, ki készítette ezt a rajzot. Wills, aki mindig csak hollandusnak hívott, azt felelte: "Ez a holland". Ettől kezdve Ford sűrűn látogatott oda az asztalomhoz. A mi európai képzésünk eltérő volt, és másfajta stílusban rajzoltunk, erre figyelt fel Mr. Ford." 

Kísérleti T-modellünk sebességváltójához először széntartalmú acélt használtunk. A meglévő és már futó modellek (N-, R- és S-) a készülő autóhoz vezető lépcsőfokok voltak egy olyan autónak a kikísérletezésére és kifejlesztésére, melynek a megvételét mindenki megengedheti magának, amelyet bárki el tud vezetni bárhová és mindenki képes javítani. 

1908 elejére kísérleti kocsikat próbáltunk ki az utakon. Hosszú túrákat tettünk, még Indianapolisba és Michiganba is lementünk. Az utak túlnyomó többsége borzalmas volt, amelyik kocsi túlélte őket, átment a legnehezebb próbán. Nincs jobb összehasonlítási alap az akkori és mostani autóutak között, mint az a tény, hogy a mostani, gondosan kiépített próbatelepek milliós beruházásokat igényelnek, hogy mesterségesen idézzék elő azokat a lehetséges kockázatokat, melyeket mi 1908-ban ingyen megkaptunk. Joe Galamb szobácskájából 1908 októberében forradalmi jármű gördült ki. A következő években, a futószalagos gyártósornak köszönhetően, még több mint 15 millió követte azt. Akkor vetődött fel bennem az ötlet, hogy a szerelés könnyebb, és gyorsabb lenne, ha az alvázzal kezdenénk, azt mozgatnánk folyamatosan a műhely egyik végétől kiindulva egy keret segítségével, ezután jönne a tengely és a kerék, ahelyett, hogy az alkatrészeket hoznánk hozzá a raktárból.

Joe Galamb úgy nyilatkozott: "Rengeteg gondunk volt a Model T fékpofáival. Hegyes vidékeken a sofőröknek sokszor kelleti használni lejtmenetben a féket, és a betétek egyszerűen elégtek. Ekkor az oldalsó rögzítő fékhez kellett folyamodni, amely szintén nem bírta a terhelést. Megpróbáltuk megkérni Mr. Fordot, ugyan hadd tegyünk erősebb betétet a fékpofákra. De nem engedte..., az utolsó Model T-nek ugyanúgy kellett épülnie, mint a legelsőnek".

Henry Ford úgy nyilatkozik: "Nagy tömegeknek szánt autót fogok építeni. Elég nagy lesz egy családnak, de mégis elég lesz egyetlen ember, aki kezeli és gondoskodik róla. A legjobb anyagokból, a legjobb szakemberek fogják összeszerelni és a modern mérnöki munka legegyszerűbb konstrukcióira fog épülni. Ennek ellenére annyira olcsó lesz, hogy bárki, akinek jó fizetése van, képes lesz megvásárolni és családjával együtt élvezni azt az áldott időt, amit Isten nagyszerű nyílt terei nyújtanak. "

"A termelés nem azt jelenti, hogy olcsón vásároljunk és drágán adjunk el; sokkal inkább azt célozza, hogy a nyersanyagot illő áron vegyük meg, és lehetőség szerint csekély ráfizetéssel használható terménnyé alakítsuk, és osszuk szét a fogyasztók között. Mindenkinek a legalsó munkakörben kell kezdeni, mert a másutt szerzett tapasztalatok nálunk semmit sem érnek. Nálunk nincsenek előre jól elkészített állások, legjobb embereink maguk teremtik azt meg maguknak. 

Az előléptetés nincs semmiféle formasághoz kötve. Az illető gyorsan ott terem a másik munkánál, és kapja a nagyobb fizetést. Egész személyzetünk ilyen módon küzdötte fel magát. Egész üzemünkben nincs senki, aki ne az utcáról jött volna be hozzánk. Egyetlen tradíciónk van, és ez így hangzik: "Mindent még jobban lehet csinálni, mint ahogy eddig csináltuk!" Az eszmék minden oldalról jönnek. Az az indítvány, hogy az öntvénydarabokat automatikusan drótkötélvasúton hozzák az öntödéből a gyárba, hetven ember megtakarítását jelentette a szállításnál. Számos ilyen tökéletesítés származik a munkásoktól." 

Hideg téli estéken nincsen jobb érzés egy "bűvös négyzet" megfejtésénél! 

"Elindulunk, tiszta, pormentes hajnali levegőben. Hűs szellők suhannak a mezőkön át, körüllengik az utas arcát. Áthatolnak a meleg kabátokon és megfürdetik a testet a reggeli szellő frissítő fuvallatával. Behatolnak a tüdőbe, mely kellemes érzéssel tágul, és felfokozott tempóban juttat a vérbe friss oxigént. Gyorsul a tempó. A vezető kezei mind erősebben ragadják meg a kormányt, a kar, a mell és a hát minden izma megfeszül. Dolgoznak a szilárdan előretámasztott lábszárak is, hogy a testnek a szükséges tartást biztosítsák. A lábak mozgásba hozzák a pedálokat. A vezető szeme az úton, figyelmét a vezetés köti le. A ruhákon áthatoló szél lehűti  a testet, élénkiti a vérkeringést. A feleség és a gyermek is osztozik a jó közérzetben és a felfokozott letműködésben minden autóút után. Az idegesség hamar lecsillapodik és derűs, nyugodt hangulatba csap át, hatalmas étvágyba és nyugodt alvásba, ami legjobb bizonyítéka az utazás idegnyugtató és idegeket erősítő hatásának. És gondoljuk meg, milyen nagyszerű érzés, ha a kocsi ütemesen átveszi a mozgást! "

- Einstein felborítja a klasszikus fizikát-

Albert Einstein német fizikus székfoglaló akadémiai beszédében foglalta össze a hagyományos fizikai világképet megkérdőjelező relativitáselméletét. 

"Eredményeiből, ha megerősítést nyernek, egy teljesen új mechanika támad, melyet mindenekfelett az a tény jellemez, hogy semmilyen sebesség nem léphetné át a fénysebességet, mert a testek egyre nagyobb tehetetlenséggel szegülnének ellen az okoknak, amelyek őket gyorsítani igyekszenek, és ez a tehetetlenség végtelenné válna, ha a fénysebességhez közeledünk. A természet törvényei azonosak kell hogy legyenek az álló és egyenes vonalú egyenletes mozgást végző megfigyelő számára, minthogy nem létezik és nem is létezhet módszer, amellyel megállapíthatnánk, hogy ilyen mozgásban vagyunk-e vagy sem. Teljességgel lehetőségeinken kívül áll, hogy a dolgok változását az idővel mérjük. Éppen ellenkezőleg, az idő absztrakció, amelyhez a dolgok változásán keresztül jutunk. A mozgás egy másik mozgáshoz képest egyenletes lehet. De az a kérdés, hogy egy mozgás önmagában egyenletes-e, értelmetlen. Éppígy nem beszélhetünk "abszolút időről", egy változástól független időről. Ez az abszolút idő semmilyen mozgással való összehasonlítással nem mérhető, így sem gyakorlati, sem tudományos értéke sincs.