Turbina

Hajóóriások

A mai gyors gőzösök sebessége már az óránkénti 45 kilométert is eléri, úgy, hogy manapság 5 nap elegendő az Atlanti-óceán áthidalására. Európa hajótársaságai nagy erőfeszítéssel igyekeznek megfelelni a forgalom amerikai arányainak. Az első óriáshajó a Great Eastern volt egészen 1899-ig, amikor a tonnatartalom átsiklott a 10 ezres határon. A White Star Company és a Norddeutscher Lloyd az utóbbi két évtizedben érdekes és izgató versenyre keltek, hogy melyik tud nagyobb és gyorsabb gőzösöket építeni. 

A Kék Szalagért folytatott verenyben egyre növekednek a méretek. A Kaiser Wilhelm der Grosse 1897-ben volt a világ legnagyobb hajója. 207 méter, tonnatartalma 20 800 tonna. A Harland és Wolff cég Belfastban két új úszó várost bocsátott vízre: a Cedric és a Celtic feladata az olcsó hajóút. Kilenc fedélzetük van, a két roppant kémény 36 méter magasra nyúlik fel. Nyolc kazán látja el a 14.000 lőerős gépeket. A menetsebesség fokozódását a gőzturbinának köszönhetjük, Parsons találmánya. 

Második próbafutásán a Turbinia, Parsons hajója 64 km óránkénti sebességet ért el. Hogy mennyire beváltak a gőzturbinák, legjobban bizonyítja, hogy valamennyi állam haditengerészete turbinás gépekkel építi legújabb hajóit. Az első Dreadnought óta Anglia ismét hét darab, egyenként 317 méter hosszú, 20 000 tonnás turbinás páncélost épített. 24 ezer lőerős gépekkel. Franciaország 6 db, Olaszország 4 db, Oroszország 4 db, Japán 3 db páncélost épít és valamennyit tur-binákkal szereli fel. Legdöntőbb sikere a turbinás gépeknek mégis az a két úszó város, melyet a Cunard-társaság épített az utolsó években: a 45 000 tonnás Lusitania és ennek párja a Mauretania. A Titanic pusztulása óta a tengeri hajótársaságok mindent elkövetnek, hogy a hajók szilárdságát biztosítsák, gondoskodjanak arról, hogy a betóduló víz ne jusson a hajó belsejébe és vízelzáró kamrákat szerelnek fel.