Nagy vihart kavart a Dreyfus-ügy

Emile Zola, a nagy francia író is felszólalt

(folytatás a kezdőlapról)

 A hadügyminiszter halálos ítéletet követelt, de a német nasgykövet a Katonai Perrendtartásra hivatkozott, amely a hazaárulás legsúlyosabb büntetéseként az életfogytig tartó deportálást állapítja meg. Miközben erre hivatkozott, tüntetőleg kezében tartotta útlevelét. Dreyfust a Guayana melletti Ördögszigetre deportálták. Eddig tartana az ügy. De ekkor lett belőle "Ügy". Három évvel Picquart alezredes, a francia hírszerző iroda vezetője terhelő adatokra bukkant, ami alapján nyilvánvalóan bebizonyosodott, hogy: Walsin- Esterhazy német ügynök, a Drteyfus bűnéül felróttakat Esterházy követte el, a Dreyfus-ügyet hallatlanul felületesen kezelték, előre elhatározták Dreyfus bűnösségét és semmibe vették a törvényt. Az újabb bírósági tárgyaláson azonban Esterházyt felmentették, Picquart alezredest pedig letartóztatták. 1898. január 13-án Émile Zola író nyílt levélben szólította meg a köztársasági elnököt a L'Aurora c. újságban.:

VÁDOLOM!

Elnök Úr! Ön sértetlenül kerekedett felül a hitvány rágalmakon, dicsfényben áll az Oroszországgal kötött francia szövetség miatt, hamarosan pedig maga vezényli ünnepi világkiállításunkat. Ám micsoda sárfolt lehet az Ön nevén- már-már azt írtam: az Ön uralmán- ez a szörnyűséges Dreyfus-ügy. Nemrég egy hadbíróság, felsőbb parancsra, arra vetemedett, hogy felmentsen egy bizonyos Esterházyt- mily durva lábbal tiprása ez minden jognak! Ha ők mertek, én is merek! Elmondom az igazságot, kötelességem, hogy beszéljek-nem akarok bűnrészes lenni. Egyetlen végzetes szeméyl tervelte ki az egész pert: Paty de Clam őrnagy, lopott dokumentumokkal, Dreyfus kézírásának vizsgálatával: rá szeretnék mutatni, hogyan hagyták megtéveszteni magukat Mercier és a tábornokok. Dreyfust elítélték, három év telt el, ezzel eljutottunk az Esterházy-ügyhöz, melynek egy célja volt: ártatlanná nyílvánítani egy bűnöst.

Ki remélhette, hogy amit egy hadbíróság megalkotott, azt egy másik hadbíróság majd lerombolja? Az első hadbíróság még lehetett ostoba, a második már bűnös. És megestek egyéb bűnök is. Bűn volt a szennysajtóra támaszkodni, bűn volt igénybe venni a csőcselék pártfogását. Bűn volt félrevezetni a közvéleményt Bűn volt megmérgezni a kisemberek lelkét, felszítani az intolerancia indulatait, az antiszemitizmus mögé bújva, melyból vagy kigyógyul Franciaország, az emberi jogok hazája, vagy belehal. Ez hát, Elnök Úr, az egyszerű igazság- amely szennyfoltot hagy az Ön elnöki működésén. Az Ügy csak ma kezdődik, mert csak mára váltak egyértelművé az állások:

Vádolom du Paty de Clam alezredest, mint e bírói tévedést kieszelőjét. Vádolom Mercier tábornokot, mint cinkost. Vádolom a hadügyminisztérium hivatalait: a sajtóban aljas kampányt folytattak a közvélemény félrevezetésére. Végül jogsértéssel vádolom az első pert tárgyaló hadbíróságot, és a második hadbíróságot, amiért parancsra fedezte ezt a jogsértést. Midőn e vádakat megfogalmazom, tudatában vagyok, hogy a sajtó útján elkövetett rágalmazást sújtó, 1881. évi törvény 31-31. cikkelyének hatálya alá helyezem magam. Vállalom. Állítsanak hát bíróság elé, ha mernek, és folytassák le a tárgyalást. Állok elébe!

ÉMIL ZOLA

Áruló és tolvaj zsidók irányítják Franciaországot

"A legfőbb rossz a Köztársaság. A Köztársaság a zsidók uralma- az áruló zsidóké, mint Dreyfus, a tolvaj zsidóké, mint de Reinach báró, a néprontó és a katolikus vallást üldöző zsidóké, mint a válás törvényének zsidó kitalálója, s a különválasztás törvényének zsidó kitalálója. A Köztársaság a protestáns pedagógusok uralma, akik Németországból, Angliából és Svájcból olyan oktatási rendszert importálnak, amely elbutítja és elidegeníti a fiatal franciák agyát. A Köztársaság a szabadkőművesek uralma, akik egyetlen gyűlöletet ismernek: az Egyház iránti gyűlöletet: Ők a polgárháború, a vallásháború gyártói, pénzügyünk parazitái. Anyagi és erkölcsi bukáshoz vezetnek. A Köztársaság ezeknek a többé-kevésbé honossá vált idegeneknek vagy félvéreknek az uralma, akik a napokban szennyezik be Zolájuk holttestével az eredeti rendeltetésétől eltérően használt Pantheont. A Köztársaság helyére a királyt helyezzük. Franciák, akiknek elegük van mindebből, akik belefáradtatok a a nyögésbe: LE A KÖZTÁRSASÁGGAL!

Ezek a mondatok a Francia Monarchista Párt programjából valók. Franciaországban egyre nagyobb hullámokat vet a zsidóellenesség. Elindítója Éduard Drumont, "A zsidó Franciaország" szerzője, ami az alábbi mondattal kezdődik:

"Taine megírta a jakobinus hódítást. Én a zsidó hódítást akarom megírni. A Nagy Forradalom egyedüli haszonélvezője a zsidóság. Vagyonuk és kastélyaik nem a munka gyümölcsei, hanem egy szolgaságba döntött faj munkájából származnak. A Rothschild-családnak semmije sem volt, mikor Franciaországba telepedett, most 3 milliárdnyi vagyona van. A zsidónak köszönhetően mára a pénz mindenható lett."

A katolikusok lap, a Le Croix szerint" 1789-ben, a zsidók kezükbe ragadták a szabadkőműves páholyok irányítását. Dreyfus elítélésével rettenetes csapást mértek Izraelre. A zsidók megfogadták, hogy kiköszörülik a csorbát. Szokásos rafináltságukkal kieszelték, hogy itt igazságtalanság történt. Az egészet a bázeli cionista kongresszuson tervelték ki, ennek a kongresszusnak mondvacsinált célja Jeruzsálem felszabadításának megtárgyalása volt. A pénzt főleg Németország biztosította. A pénz körül forog a világ- ez a zsidók alapelve. Európa minden országában lelkiismereteket vásároltak, és újságokat. A zsidók, akik ostoba módon kirobbantották ezt a gyűlöletkampányt, most a türelmetlenség százada előtt állnak- a zsidók és az az értelmiségi elit, ami élvezi, ha megmérgezheti a légkört. 

  1899

Munkásosztály, előre!

A Nagy Francia Forradalom 100. évfordulójára hívták össze Párizsba a nemzetközi szocialista kongresszust, ami a munkásosztály nemzetközi egyesülését készíti elő. 

Az ülésterem hátsó részének vörös színű falán arany betűkkel olvashatjuk Marx szavait: Világ Proletárjai, Egyesüljetek! Jobb és bal oldalról két névtábla látható. Az egyik felirata: Munkáspárt, a másiké: Központi Forradalmi Bizottság. Az előtérben egy jelszó olvasható: A tőkések osztályának politikai és gazdasági kisajátítását, a termelési eszközök társadalmasítását. Az ülést Paul Lafargue polgártárs nyitotta meg. Üdvözli a német küldötteket, akik nagy számban jöttek el, hogy bebizonyítsák: a szocialista Németország és a szocialista Franciaország között szó sincs olyan ostoba ellenségeskedésről, melyet mindkét ország sovinisztái szítanak. Európa és Amerika jelen lévő képviselői országaiknak nem hivatalos képviselői. A vörös zászló, a nemzetközi proletariátus zászlaja alatt egyesülnek. A burzsoák ledöntötték a feudális Bastille-t, csak azért, hogy tőkés Bastille-okat emeljenek. Ebben a teremben egy új eszme apostolai gyűltek össze, aki,azt hirdetik: "Testvérek vagytok és csak egyetlen ellenségetek van: a magántőke- legyen az porosz, angol, francia vagy kínai." A kongresszus elnökének Liebknecht német birodalmi gyűlési képviselőt és a Német Szociáldemokrata Párt vezetőjét választották meg.